A művészet végzet: megnyílt a Boróka Egyesület kiállítása a gyulai könyvtárban A Békés megyei amatőr alkotók munkáiról Gyula köszön vissza.
A művészet maga a végzet. Mert a tehetség, az érzelem, a műveltség önmagában még kevés. A művészethez végzet kell. Olyan, amit nem lehet sem félreérteni, sem megmásítani. Olyan szerencsés pillanat, amelyben a művész tehetsége elmélyülésével hatalmasat, ritkát és értékeset alkot. Olyan erő, ami akkor is megláttatja a hétköznapi szépséget és akkor is végrehajtatja az alkotóval a feladatát, ha a civil élet mindennapjai önmagukban is elegendő kihívásokat tartogatnak számára. Ilyen indíttatásból készült festmények tárlatát nyitotta meg december 7-én, hétfőn a Mogyoróssy János Városi Könyvtár kis előadótermében a Boróka Magyar–Székely Kulturális Egyesület.
A „Gyulai szépségek festői szemmel” címet viselő kiállítás Békés megyei amatőr alkotók válogatott munkáiból áll, melyeken gyulai város- és életképek köszönnek vissza, csendéletek éppúgy, mint portrék vagy tájképek. A festmények alkotói végzetes szenvedélytől fűtve készítették képeiket. Mindennapi munkájuk és egyéb civil elfoglaltságaik mellett szeretetüket, kreativitásukat téve bele, hisz számukra mindez nem kenyérkereset, pusztán „csak” hobbi, vagyis festményeik létrehozásában pontosan ez a minden akaratot és más próbatételt legyőző szenvedély, ez az akaratát megvalósítani óhajtó végzet volt segítségükre. Képeik az ország számos településén rendezett kiállításon láthatók voltak már, ezen a gyulai helyszínen azonban még nem.
– Nincs is szebb dolog a világon, mint a művészet valamely ágával kifejezni az érzéseinket, a mindennapi csodák hangulatát megfogni és közvetíteni a szemlélőknek – mondta a 17 órakor kezdődő barátságos légkörű rendezvényen Bokor Ildikó, a Boróka Magyar–Székely Kulturális Egyesület elnöke, akinek szeretetteljes köszöntője után Volent Katalin grafikus nyitotta meg a kiállítást.
A saját munkáiból fakadóan megannyi hasonló rendezvényt maga mögött tudó művésznő beszédében a művészet lényegének megragadására fókuszált. Elmondta, hogy amióta csak él az ember: alkot, és arra is ráirányította a figyelmet, hogy az igazi mestermű, akárhányszor látjuk, mindig más arcát mutatja, mindig új felfedeznivalót kínál, hisz külön törvényei és szenzációi vannak. Befogadóként azonban csak úgy tudunk bármilyen alkotásban gyönyörködni, ha érzékenyen reagálunk a megismerni kívánt műre.
– Az ember által alkotott képeknek a különböző korszakokban más-más szerepe volt, de – a vadászmágiától Isten dicsőítéséig – mindig adott valami felfedezni valót. Az igazi mestermű épp olyan kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan, mint maga az élő ember. Különálló, izgalmas világ. Az alkotás pedig maga a csoda – mondta a művésznő arra is kitérve, hogy a művész alkotás közben olyan varázslatos térben időzik, amit a felnőttek többsége már elveszített, de a gyermek még paradicsomi bizalommal birtokolja. A művész – bármelyik korszakban éljen is – az emberiség aranykorának gyermeke, míg a gyermekkor az emberi élet aranykora. Ezért is szokás a művészt nagy gyermeknek nevezni, míg bármelyik gyermeket nyugodtan tekinthetjük művésznek, hiszen a gyermekrajz ugyanaz, mint később a művészet: problémákkal való játék, szimbólumokkal való tűzgyújtási kísérlet.
– Az így alkotó művésznek végzete van, és ez a legtöbb – mondta Volent Katalin, arra biztatva a kiállítókat, hogy ne hagyják kihunyni ezt a fényt, hanem varázsoljanak örömet a képeiket megtekintők szívébe.
Zárásként Czibere Tünde erre az alkalomra írt, „Megállni egy pillanatra” című verse hangzott el. A kiállítás képanyaga 2016. január 8-ig tekinthető meg a Mogyoróssy János Városi Könyvtár kis előadótermében.
Forrás: gyulaihirlap.hu
Rádiófelvételek:
Gyulai szépségek festői szemmel – kiállítás 1.
Gyulai szépségek festői szemmel – kiállítás 2.