Arany versek vonzásában – Meghívó

Volent Katalin grafikus kiállítása.

Megnyitó: 2017. március 21. (kedd) 16:00, Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadóterme

Köszöntőt mond: Bokor Ildikó
a Boróka Egyesület elnöke

A kiállítást megnyitja: Fodor György
az Erkel Ferenc Gimnázium tanára

Közreműködik: Soós Emőke
a Napsugár Bábszínház művésze

Gyulai Hírlap – Arany-versek vonzásában
Volent Katalinnak nyílt kiállítása a gyulai könyvtárban

Köztudottan március 2-án volt Arany János születésének 200. évfordulója. Az egész magyar nemzet „aranylázban” ég. A kultúra és a művészetek képviselői mind hozzá szeretnének tenni a nagybecsű író-költő életművének megőrzéséhez és ápolásához. Gyulán is méltóképpen megemlékeztek róla, hiszen a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadótermében nyílt kiállítás az Arany János-versek ihlette illusztrációkból. A kiállítás április 22-ig látható.

A Toldi írójának vászonra szánt örökét 2013-ban és 2017-ben készült képeivel Volent Katalin vitte tovább, aki számos kiállítással büszkélkedhet pályafutásának mintegy fél évszázada alatt. Valójában csak 1993 óta 62 önálló kiállítása volt a Koszta Rozó tanítványnak (2014-ben például 9, ami igen figyelemreméltó eredmény, tekintve, hogy 8-at Gyulán rendeztek meg). Az I. iskolában fedezte fel tehetségét Oláhné Keresztessy Éva, 1968-tól a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola grafika szakára, később a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakára járt. 15 évig dolgozott dekoratőr-grafikusként, tagja volt a Kohán György rajzszakkörnek. Kezdetektől részt vett a Gyulai Alkotókör munkájában, a Mártélyi Szabadiskolának és a Budapesti Független Magyar Szalonnak is tagja. Képei közintézményekben (Pándy kórház, II. iskola, Erkel Ferenc Zeneiskola, Egészségügyi Főiskola) és magángalériákban (USA, Németország, Olaszország) egyaránt megtalálhatóak. Hagyományos naturalista stílusban dolgozik, kedvenc technikái a pasztell és persze a grafika. Művészetét meghatározta Edgar Degas francia festő- és szobrászművész kijelentése: „Ne törekedj mások ámulatba ejtésére. Magad légy az, ki csodálkozol, s ez boldoggá tesz.” Másik kedvenc franciájának igazságából okulva: „…alkotni csak alázatos szívvel lehet, különben a mű – hamisítás” (Pierre-Auguste Renoir).

A tárlatot Kóra Katalin Bianka szavalata nyitotta, aki Arany János: Rozgonyiné című balladájának részleteit adta elő. Kata a versmondók profizmusával érezte át a történet történelmi jelentőségét, kiváló atmoszférát teremtett a képek szemléléséhez. Nagy hősök néznek le ránk a falakról. Megtekinthettük Arany Jánost, a fiát, Lászlót, a lányát, Juliskát, a feleségét, Ercsey Juliannát, a nagy barát és keresztszülő Petőfi Sándort, a tanítvány Tisza Domokost, a nagy elődöket: Kölcseyt és Csokonait.

Az eseményt megnyitó Fodor György tanár úr tematizáltan és összhangban beszélt a képekről és Arany életútjának állomásairól. Rávilágított a képek elhelyezésének tudatos voltára. Frappánsan azzal kezdte, hogy mindig is vonzotta a számmisztika és az összefüggések. Ezt a kezében tartott Danielisz Endre-könyv megjelenési éve – a személyesen is jelenlévő Arany-kutató sűrű helyeslése mellett – és Volent Katalin első, önálló kiállításának éve között vélte felfedezni: 1993. Nyitásnak fel is olvasott egy Arany-idézetet a könyvből: „Én kis hazám a nagy hazában, / Szalonta, vedd ez énekem! / Te a meleg szív vagy nekem!” (Szülőföldemhez). Az elmélázást az Arany Emlékházról készült alkotással nyitotta meg, és a Fiumei Úti Sírkerttel zárta. Középre állt egy Arany-oltár mellé, amely egy két oldalra nyitható, szárnyakkal ellátott, Nagyszalonta, Nagykörös, Geszt és Pest ikonikus Arany-épületeit ábrázoló faragvány – a művésznő édesanyjának hagyatékából készült. A nagyszalontai házikó ábrája alatt ez olvasható: „Híre, pora sincsen már az öreg háznak, / Honnan elindultam…” Ezt követi a Debreceni Református Kollégium és legendás tanulóinak bemutatása: Csokonai, Kölcsey, Petőfi. A családról készült szép metszetek mögött az értő szemlélő megfigyelheti Ellinger Ede 1880-as Arany János-fényképét vagy Strelisky Lipót Arany László-fotóját, de éppen egy 1863-as portréfotót is, ahol a gyermekek, szülők és Széll Kálmán, a vő együtt láthatók.

A maga korában is megrajzolták, megfestették, daggerotipizálták nemzeti kincsünket. Barabás Miklós többször megragadta a lehetőséget (1848 festmény, 1856 litográfia), de lerajzolta a legjobb barát, Petőfi Sándor is (1848), Zichy Mihály pedig szinte elérhetetlenül magas színvonalon illusztrálta a balladáit. Maga Arany is jól forgatta a grafitot, hiszen a Naturam furca expellas című költeményéhez saját illusztrációt készített – egy tökharangot ábrázolt. Ugyancsak kreatív volt a képrejtvény-alkotásban. Megtudtuk, Nagykörösön, főként tanártársával, Mentovich Ferenccel versenyben gyártották a rébuszokat. Élete végéig szerkesztett ilyeneket. Ő azonban csak használta és tovább fejlesztette azokat a rébuszelemeket, amelyek korábban is éltek a „nép” körében, legkivált kollégiumi diákok között. Más művészeti ágban is otthon volt, újabban kutatták fel és foglalkoznak vele akadémiai szinten, hogy remek gitárosként kottákat írt, zenét játszott és dalokat gyűjtött. Pályafutása során vissza-visszatért a szülőföldi tájra, de végül mégis Budapesten érte a halál 1882-ben akadémiai dolgozószobájában (a hirdetőplakáton is a Magyar Tudományos Akadémia jelent meg a háttérben), amelyet szintén láthattuk a kiállítás képei között. A sétát a Kerepesi temetőben található síremlék reprográfjával (14. sziget) zárhatjuk „A tölgyek alatt”. Aki a kiállításra ellátogat, az egyfajta Arany-úton jár, amire – legalább idén – egyszer érdemes rálépni.

Forrás: gyulaihirlap.hu

Forrás: GyulaTV

Kulturális Híradó 2017.03.22-i adás 19:00-től
Forrás: médiaklikk